2011. december 10.

A hónap tanára: Ugron Ábel

Hajrá Milán!

Az első feladat, amivel Vitáris Balázs tanár úr megbízott, az volt, hogy készítsek interjút Ábel tanár úrral. Nagyon örültem neki, bár kicsit félve kezdtem hozzá. A végeredmény teljesen pozitív lett. Remélem, ti is sok új információt tudtok meg a tanárotokról.


Mennyi ideje tanít?
Ez a 12. év.

Hogyan jutott arra, hogy tanár szeretne lenni?
A családomban mindenki tanár, az apukám magyar és töri, anyukám tanító-könyvtár szakos, a bátyám, az öcsém és a nagyapám is tanár. Ráadásul nagyon szeretem ezeket a tárgyakat: magyar, töri, de főként a törit. J

A szülei támogatták-e?
Igen az elejétől fogva mindenben, amiben csak lehetséges.

Gyerekként milyen tanuló volt?
Általánosban szinte kitűnő, majd gimnáziumban kicsit rossz lettem.

Ez mit jelent?
A reáltárgyak, mint fizika, kémia, matek, nehezen mentek. De a humán tárgyakból jól teljesítettem.

Bukott-e valamiből?
[Ezt sajnos nem sikerült kihúzni belőle, de lehet, ha kitartóak vagytok, nektek elárulja ezt a nagyon bizalmas információt =) – az újságíró megjegyzése]

Mit szeret abban, amit csinál?
Egyrészről nagyon érdekel az a tárgy, amit tanítok. Másrészről minden osztályhoz, csoporthoz másként kell hozzáállni, tanítani. Vagy például az, hogy van egy 11. évfolyam, egy 12. és egy 9., teljesen más egy óra . Mert, ugye, nem csak attól függ egy óra mássága, hogy milyen tantárgyat tanítasz, hanem milyen a közösség befogadó képessége, minősége, milyen emberek vannak benne. És ez egy óriási nagy kihívás, és több ilyen kihívás is van egy nap, és ezt nagyon jó csinálni. :D És ebből már az nagyon nagy visszajelzés, hogy 30 emberből 5-nek csillog a szeme, ha mondok valamit, hiszen ezt óriási nagy teljesítménynek érzem.

Ez a nagy fociszeretet gyerekkora óta van, vagy csak később alakult ki?
Már gyerekként kergettem a labdát az utcán.

Járt fociedzésre?
Igen, persze, jártam edzésre is. Meg amikor én idejöttem gimnáziumba, akkor engem felvettek a Fradi serdülő csapatába. Mert nyáron voltam egy ilyen egyhetes, bentlakásos próbán, és ott megvertük a Ferencvárost 7:1-re, és én 2 gólt lőttem. Ezek után kaptam igazolást a Fradiba. Csak el kellett döntenem, hogy focista leszek vagy gimnazista, mert a kettőt nem lehetett összeegyeztetni, és akkor inkább úgy döntöttem, nem leszek focista.

Most is jár valahova fociedzésre?
Igen, van egy egyetemi focicsapatunk, amit még az egyetemen alapítottunk 14-15 éve. És azóta is nagypályán focizunk a Budapest Bajnokságban.

Mindenki tudja, hogy szeret viccelődni. Van kedvence, amit minden osztályban elsüt? Vagy spontán jön?
Spontán jön, mert fent kell tartani a figyelmet ebben a korban is – 15-20 percig tartható fent –, tehát valamivel át kell lendíteni azon a bambuláson, ami elkövetkezik – vagy szétszórtságon –, és én erre használom, és akkor utána kicsit olyan, mintha új életre kelnének a diákok, és akkor megint lehet tanítani.

Van a tanári karban vagy a diákok között olyan, akit nagyon megkedvelt?
Hát, ugye, egy tanárnak azt nem lehet kimutatni, hogy kit igen, és kit nem. De természetesen vannak ilyenek. Én például az osztályfőnökömtől láttam, hogy soha nem mutatta ki, és az öt évvel későbbi osztálytalálkozón tudtuk belőle kiszedni, hogy ki volt számára a legkedvesebb. Én mondtam, de csak osztályoknak, hogy „ezt az osztályt nagyon kedveltem”.

A hétvégi kikapcsolódásokról lehet valamit tudni? Hogy hogyan?
Foci, olvasás, a mozit annyira nem szeretem, mert mindig sokan vannak és zabálnak. :D Törzshely meg ilyenek nem nagyon vannak. A focicsapattal szoktunk eljárkálni, de nem minden hétvégén. Ez teljesen attól függ, milyen hangulatom van: van, hogy egész nap ki sem mozdulok, van, hogy folyamatosan úton vagyok. Szóval ez teljesen változó.

Sokaktól hallom, hogy a tanár úr a „legjobb fej”, a „leghelyesebb”. Ezeket nyilván hallja, de milyen hatással van ez a tanár úrra? Van, amitől zavarba jön?
Hát persze, hogy van olyan, én például attól jövök elsőnek zavarba, ha tanár bácsinak neveznek. Egyébként meg jól esik, ha azt mondják rólam a diákok, hogy ilyen vagyok. Jól esik. De természetesen azt is szeretném, ha azért szeretnének, mert mondjuk jól megtanítottam az anyagot, vagy éppenséggel mindent jól megértettek, amit én elmondtam az órán, szóval ezek is nagyon fontosak. Amúgy meg ez jót tesz az ember önbecsülésének.

Mennyire szigorúak az osztályzatok illetve az óra mente?
Hát, ezt mindenki tudja, hogy nem vagyok vér szigorú, de azért elérni nálam az ötöst, ahhoz tényleg nagyon jól kell tudni. És szoktam buktatni is, de sok esetben ennek inkább nevelő célzata van, mert szeretném, hogy az az ember összeszedje magát, és emiatt a félévi buktatást nem tartom hülyeségnek. Tehát megpróbál az ember következetes lenni. A dolgozatokkal kapcsolatban pedig meg lehet győzni, hogy ne akkor írjuk meg, de keményen be szoktam vasalni, amit kell.

Van valami, amit megbánt a pályafutása alatt?
Persze, például nagyon sokszor vacillálok a jegyeken, nem tudok egyből dönteni, és sokszor a dolgozatokra is azt írom, hogy ¾ . Tehát én magam is kicsit bizonytalan vagyok ebben a kérdésben, mert lehet, hogy a befektetett munka nem térült meg a dolgozatban, mégis nagyon sokat dolgozott rajta a diák. És ezért egy esszében lehet emiatt jobb jegyet kapni, mert az nincs lepontozva, de egy normális dolgozatnál, ami le van pontozva, lehetetlen.

Mi volt a legviccesebb vagy legextrémebb, amit dolgozatban olvasott vagy hallott?
Hát, például hogy a Karolingok után a Capetingek helyett a Pettingek következtek mint uralkodó család. Szerintem ez volt a legdurvább. De az atya, fiú, szentlélek helyett az atya, úr, isten. Vagy érettségin, hogy 1848. március 15-én a tömeg elment a rádióhoz, hogy beolvassák a 12 pontot.

Milyen műfajú zenéket szeret?
A tuc-tuc zenét utálom. A kedvenceim a progresszív rock, metál meg ilyeneket szoktam hallgatni. És ezeket már gyerekkorom óta nagyon szeretem. A mostaniak közül például a Dream Theater (http://www.youtube.com/watch?v=28MmnThlYOo&feature=share), régiek közül meg Led Zeppelin.

Tartja régi diákokkal a kapcsolatot?
Igen, nagyon sokakkal. =)

Olyan a munkája, amilyennek elképzelte?
Hát, ugye, a pedagógiai munkáról rengetek fogalmam volt, mert ezt láttam otthon. Amikor jöttem a gimibe, és bedobtak a mélyvízbe, akkor annyira remegett a lábam, hogy alig tudtam állva maradni, mert annyira féltem mondjuk az első 2 hétben, de aztán az ember megszokja. Amúgy ilyennek gondoltam a pedagógiai munkát, hogy tele van feszültséggel, kihívással. És azóta is minden reggel ideges vagyok, és van bennem egy kicsi drukk az órák miatt, mert másképpen nem is lehetne tanítani – ha tök unottan jönnék be, elveszne az egésznek a varázsa, értelme.

Direkt gimnáziumi tanár akart lenni?
Igen. Bár az elején gondolkoztam az általános iskolai tanáron, hogy milyen édesek, könnyebben kezelhetők, de aztán láttam egy-két általános iskolai órát, és akkor láttam, hogy ez egyáltalán nem így van.

Mennyire könnyen borul ki az órákon?
Eleinte nagyon könnyen, volt is olyan, hogy kétszer rájuk vágtam az ajtót. De ma már nem. Inkább kellő humorral kezelem az ilyen helyzeteket.

Mennyire veszi szigorúan a puskázást? Sok ilyen van?
Azt a jegyet befolyásolja, amelyik dolgozaton észreveszem, a további jegyeiket nem. Nem szoktam olyan szigorúan venni. Nincs sok, vagy lehetséges, hogy én vagyok már vak. De azért én körbe szoktam járkálni, meg nem nagyon szoktam leülni.

Melyiket nehezebb tanítani? A magyart vagy a törit?
A magyart sokkal nehezebb tanítani, és ennek egy és nagyon fontos frappáns oka van: sokan nem olvasnak. Így pedig nagyon nehéz. A töriben én adom át az ismereteim nagy részét, az irodalomnál meg pontosan fordítva: te adod az ismereteket, és nekem kell szintetizálnom, megoldanom, megmagyaráznom, és ez teljesen másképp van. Mert ha nem olvasol el egy regényt, akkor én hiába papolok, ha nem lesz semmiféle összeköttetés a diák és a tanár között.

KP