2011. december 23.

Luca-nap

A keresztény hit szerint Szent Lucia elkísérte beteg édesanyját Szent Ágostonhoz, hogy megkérjék, segítsen kigyógyítani őt a betegségéből. Itt Luciának álmában megjelent az Úr, és seregébe hívta, és midőn felébredt, immár gyógyult anyját kérte, hogy ne adják férjhez, mivel ő már Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Azonban a vőlegénye nem tudott ebbe belenyugodni, és feljelentette Luciát  Pascacius fejedelemnél, aki mindent elkövetett azért, hogy Lucia áldozatot mutasson be a pogány bálványok előtt, ám mindhiába. Végső elkeseredésében Pascacius kiadta a parancsot, hogy olajozzák be a lányt, és égessék el, ám csodával határos módon Lucia testét nem nyaldosták a tűz lángjai. A lánynak végül elvágták a torkát, de míg meg nem halt, ajkait halkan hagyták el az imák...

A legenda szerint Lucia Jézus jegyese volt, ezért házasságszerző szentnek tartják. A hagyomány szerint Luca napján meggyfaágat vízbe tettek, s ha az kizöldült, akkor a lány a következő évben férjhez ment.

Hazánkban állítólag élt egy boszorkány, Lucia asszony, és ezért akkoriban nem nagyon adták az emberek gyermekeiknek ezt a nevet, ma már azonban rengeteg Lucával találkozhatunk.

Karácsony közeledtével az egyik leghíresebb népszokás a Luca székének faragása. Aki úgy dönt, hogy elkészíti a széket, annak Luca napjától kezdve minden egyes nap kell dolgoznia egy keveset a művön, hogy karácsony estéjére elkészüljön. Az apró kis széket a néphagyomány szerint kilenc különféle fából készítették el: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Akinek elkészült karácsony estére, annak esélye nyílt arra, hogy felismerje a falu boszorkányait.

Betti