Ki hitte volna, hogy eddig jutnak a Hooligánok? Talán még ők maguk sem.
Bizony, sok idő telt el 1996-os megalakulásuk óta. Ők is változtak azóta, a zenéjük is. A kezdetekben inkább a piszkos rock and roll stílus volt jellemző a srácokra, aztán szép lassan elkezdtek punkosodni, és poposodni. A mostani rajongók nagy része nem is ismeri az első három albumukat, melyeken még az eredeti keményebb hangzás dominál.
A várva várt sikert a negyedik, 2003-as albumuk hozta meg nekik, ami találóan a Szenzáció címet kapta. És tényleg nagy szenzáció lett: a Királylány című számuk hatalmas kedvenccé vált, és a mai napig is az. De meglepő fordulatként elsősorban nem a rockzenét hallgató emberek között. Sőt, sokan nyálas szépfiúk gyülekezetének könyvelték el őket. Innentől egyfajta pálfordulás figyelhető meg: az eddig underground szinten működő kis rockbanda hatalmas figyelmet kapott, sok új rajongót szereztek. A kezdeti célközönség, a rockerek viszont teljesen elfordultak tőlük, ilyen körökben szinte már cikinek számít hallgatni őket.
Pedig a lényeg megmaradt. A dalaik központi témái továbbra ia a bulizás, a szabadságvágy, a szerelem és a csajozás. A dallamaik lágyabbak és modernebbek lettek ugyan, de ahogy ők is éneklik: „a vér nem váli vízzé”. Soha nem az volt a céljuk, hogy tömegeket botránkoztassanak meg vagy anarchista forradalmat robbantsanak ki. Ők csak vidám, bulizós rockzenét akartak játszani, amire a fiatalok szórakozni tudnak. És ez sikerült is nekik. A dalaikban kár is nagy mögöttes tartalmat keresni. Nem több, és nem is akar többnek látszani, mint laza bulizenekar. És bizony, erre is szükség van.
Jegyek kaphatók: Árkád/Libri
Zita
Zita

