Bár előző cikkemben nem voltam túlságosan jó véleménnyel Justin Timberlake-ről, most azért megmutatja, hogy tud ő, ha akar. A történet nekem személy szerint nagyon tetszett, mivel most valami olyan gerincet ágyaztak bele régi sztorikba, ami eddig még senkinek sem jutott eszébe.Arról szól a film, hogy 150-200 évvel napjaink után a fizetőeszköz már nem pénz, hanem idő. Minden embernél 25 éves korában kezdődik a visszaszámlálás, ekkor egy évük van. Ha az emberek dolgozni mennek, akkor időben kapják a fizetésüket. Így a világ egyes részein halhatatlanok élnek, míg a nyomornegyedekben az embereknek ritkán van több az órájukon 24 óránál. Érdekesen hangzik, igaz? Várjatok, van még! Fogjuk ezt a sztorit alapként! Adjunk hozzá a Robin Hood-történetből egy leheletnyit! Vegyünk egy csipetnyi ,Bonnie és Clyde-ot, és keverjük hozzá! Most fogjuk a Tőzsdecápákat, és szórjunk hozzá ebből is ízléssel! Na, és persze elmaradhatatlan hozzávaló a Szökevény sajátos íze. Fogjuk és rendesen keverjük össze az egészet! Íme, megkaptuk a Lopott időt. Frissen tálaljuk!
Ami nekem feltűnt, és tudom, hogy semmi köze az egészhez, csak egy kis érdekesség, hogy, ugye, mint azt többen tudják, Timberlake „énekléssel” kezdte pályafutását, Amanda Seyfried pedig a Mamma mia! című filmmel, melynek szintén fő összetevője az ének. Na, most őket hozták össze abban a produkcióban, amelyben egy fia ének nem hangzik el.
Én ezt a filmet mindenkinek tudom ajánlani, mivel nagyon érdekes és sodró lendületű. Tehát ha valaki szeretne egy kicsit izgulni, az nyugodtan nézze meg, mert be fog neki jönni.
µµµ és fél (három és fél) csillag
M. Szabolcs