2012. február 12.

Filmkritika: Sherlock Holmes 1-2

Mostani írásom nem egy filmről fog szólni, hanem rögtön kettőről. Méghozzá egy összehasonlítás a Sherlock Holmes és a Sherlock Holmes: Árnyjáték esetében.

Ha  második részt külön kéne jellemezzem, akkor azt mondanám, hogy ez egy jó kis sodró lendületű akciófilm lett, és mondjuk egy 19. századi James Bond-féleséget láthat az, aki megnézi. De mivel ez egy második rész, ezért csak egy olyan ember számára lehetséges az összehasonlítás elkerülése, aki nem látta az első részt. Sajnos azt kell mondjam, hogy mint annyi második rész esetében, most is gyengébbre sikerült a folytatás. Azok a jelenetek, amik kimondottan megfogtak ez első részben, most majdhogynem teljesen mellőzve lettek. Az elemzés, ami Sherlock esetében szerintem elengedhetetlen, és az első részben - igen helyesen – tekintélyes szerepet kapott; a másodikban, ha van is benne néhány, félbe van szakítva, mert kicserélték őket jól koreografált akciójelenetekre.
A történet az elején kicsit vontatott, ami bizonyára feltűnt a rendezőnek is, mivel a továbbiakban olyan pörgőssé válik az egész, hogy az embernek figyelnie kell, hogy pislogás közben nehogy lemaradjon valamiről. Bár az új karakterek jól kidolgozottak, az időzítés miatt érdektelenné válhatnak. Ha például Moriarty professzort nem az első tíz percben kapom meg, hanem egy ideig fennmarad a sejtelmessége, amit az első részben jól felépítettek, akkor sokkal érdekesebb lenne. A másik új szereplő, Madam Simza Heron, a roma jövendőmondó is elég furcsán van beleírva a történetbe, mivel az ember azt várná, hogy ha már felbukkant és kiderült, hogy most már ő fog segíteni Holmeséknak, akkor végig ott van és tényleg segít, ezzel szemben, tessék megfigyelni, néha eltűnik a történetből és csak később jön vissza, hogy megint siránkozzon egy sort a testvére miatt.

Ezen kívül van még egy igen negatív dolog a fimben, és az nem más, mint a szerelmi szál. Irene Adler, Sherlock szerelme szinte a legelején ki lett írva a történetből, ami elég zavaró, mivel olyan gondosan felépítették ezt az egész kapcsolatot az első részben, hogy az ember nem várná, hogy ilyen gyorsan rövidre zárják. Én szívem szerint még azt is elfogadhatóbbnak tartottam volna, hogy nem írják bele. Sokkal jobb az az elgondolás, hogy Holmes ott hagyja a hídon az előző epizód végén, mintegy lezárva a múltjának azt a szakaszát, mint így, hogy belerakják tíz perc erejéig, majd szépen megmérgezik.

Bár ebből az irományból az jön le, hogy ez egy rossz film, de nem így van: ez egy teljesen elfogadható akciófilm. Mindenkinek csak ajánlani tudom, viszont ez esetben az első rész is kötelező.

U.i.: Mostantól áttérek a tízes skálán való pontozásra, mivel az jobban tükrözi a véleményem.
Sherlock Holmes: µµµµµµµµ és fél (nyolc és fél csillag)
Sherlock Holmes: Árnyjáték: µµµµµµµ (hét csillag)

M. Szabolcs