Minden embernek megvan a saját maga végzete, s csak rajtunk múlik, hogy megkeressük-e azt és befolyásoljuk, vagy hagyjuk, hogy az életünk sorsa kicsússzon a kezeink közül. Az elmúlt évszázadokban, most és valószínűleg a jövőben is, fontos kérdés lesz az ember életében a sors, mivel minden ember a boldogságot, tökéletes életet akarja választani a hosszú, szenvedésekkel teli helyett. Ahhoz, hogy az álmunk megvalósuljon, meg kell találnunk a nekünk szánt utat, és végigjárni azt, akármilyen akadályokkal kerülünk szembe.
A sors az emberi élet része. Sajnos ezt kevesen ismerik be, és nem szánnak elég időt arra, hogy megtalálják a végzetüket, mert nem látják be, hogy ez mekkora jelentőséggel is lehet az életükre. Találnunk kell egy megfelelő nézőpontot, amelyre később a saját gondolati labirintusunkat helyezzük, s majd abból fog kialakulni a három életcélunk, amik szoros kapcsolatban állnak a sorsunkkal, és egymás nélkül nem léteznek.
Akkor fogjuk átlátni a sorsunkat, ha a fogalmat három különböző módon nézzük: fizikai síkon, egyéni oldalról és az egész szemszögéből.
Az első, miszerint fizikai síkon kell átlátnunk a dolgokat, az nem más, mint az események sorozata és az egészségünk. Ha csak eszerint figyelnénk, akkor azt mondhatnánk, hogy a sors az, ami történik velünk.
Az egyéni oldal alatt a boldogságot és annak hiányát értjük, ami függ mindenféle külső történéstől. Az egész szemszög arról szól, hogy a tudatállapotaink fejlődésének szakaszaival tisztában vagyunk-e.
A három szemszög összefüggése: a fizikai sík elveszti cél jellegét és Istennek tetsző tudatállapotaink megtartásának színterévé válik, ahol a történés mindig más, de a tudatállapotok állandóak, és így a boldogság is az.
Ebből az következik, hogy a boldogság következmény és nem cél, amit el kell érnünk, s akkor világossá válik a sorsunk is. ;)
Betti